Irgalomra leltél -Beáta tanúságtétele-

„ Irgalomra leltél! "

 

Csak a harmadik unszolásra adtam be a derekamat. Pedig már megtanulhattam volna, hogy ha hívnak, menj! De az ember kifogásokkal terhes, azt hiszi, egyszerűbb nemet mondani, nem mozdulni. Meg egyébként is: bonyolult, szervezést igényel, kell ez nekem??

Most már tudom, KELL! És szégyellem, hogy nem mondtam rögtön igent.

Immár sokadszor tapasztalhattam meg, hogy minden lelkigyakorlaton, minden szent alkalmon ajándékok várnak. Az Úr nagylelkű, és elhalmoz az ajándékaival. Csak az a kérdés, kész vagyok-e kinyitni a szívemet és elfogadni.

Nagyon hálás vagyok Istennek mindazért, amit a Szentlélek Szeminárium nyolc hete alatt megélhettem, és amiket tapasztalok azóta. Hálás vagyok a Mécses közösségnek, akik olyan hitelesen, mécsesnél sokkal fényesebben világítva tettek tanúságot Isten szeretetéről, a Szentlélek működéséről és jelenlétéről. Csodákat éltem meg ezekben  a hetekben és csodás békességet kaptam az Úrtól, ami azóta is kísér. Az, hogy az első előadás alatt tömény liliom-illatot éreztem, még lehetne akár az érzékszerveim kósza játéka, véletlen is. (De a dolog itt nem ér véget, és a véletlenekben egyébként sem hiszek.) Az első előadást továbbiak követték. Felemelő volt hallgatni őket, mert a közösség tagjai nem csak okosságokat mondtak, hanem úgy beszéltek, mint aki „értő lélekkel bír, és ismeri az Urat". Szavaik nyomán én is közelebb kerültem Hozzá.

Nem csak az előadások adtak sokat a Szeminárium alatt. Minden alkalmat úgy kezdtünk, hogy sok-sok énekkel és imával dicsőítettük az Urat. Ezek megalapozták mindegyik találkozásunkat. Azóta dicsőítéssel kelek és dicsőítéssel fekszem és gyakran kapom azon magam, hogy dicsőítő énekbe kezdek - csak úgy, az irodában,  a konyhában, az autóban...

A kiscsoportos beszélgetésekben is sokat kaptunk: a tanúságtételek megerősítették bennünk az előadáson elhangzottakat.

A legnagyobb hatással azonban az  a különleges alkalom volt rám, amikor párok imádkoztak értünk a szentlélek ajándékaiért. Ahogy elhangzott egyikük szájából az első mondat, annyira szíven ütött, hogy elkezdtem zokogni. Elképesztő érzés volt: még sosem éreztem ennyire könnyűnek és hálásnak magam, és közben patakokban folyt a szememből a könny. Megszűnt az idő és  a tér, és csak a kettejük hangját hallottam. Sok-sok szép ígéret, vigasztalás és tanács hangzott el, majd a végén egy ige-részletet húztam, amin ez állt: „Irgalomra leltél!"

És ez nem csak amolyan általános ígéret volt a megváltásomról, mert azóta sokkal békésebbek, sokkal kiegyensúlyozottabbak a hétköznapjaim. Egy rég-régi terhet vett el tőlem az Úr, amire mióta eszemet tudom, keresem a megoldást. Rendszeresen gondot okozott, belső elégedetlenséget és frusztrációt, hogy állandó idő-problémákkal küzdöttem. Nyomasztott és furcsa, néha már-már bénító érzés volt, hogy nem bírok a végére érni a feladatoknak - alkalmatlannak és értéktelennek éreztem magam emiatt sokszor. Most pedig egyszerűen felszabadultam ez alól a nyomás alól. (Érdekes, hogy az élet-gyónásban is pont ezt vittem az Úr elé, mert úgy éreztem, ez az, ami a legjobban eltávolít Tőle.) Nagyon hálás vagyok mindezért.

Köszönöm a kis csoportunkat is, ami a Szeminárium után alakult. Bízom benne, hogy formálódó közösségünk mindannyiunk lelki épülését fogja szolgálni Isten dicsőségére.

 

BBBeáta

Mécses Közösség